TAT TVAM ASZI

• A folyók, kedvesem, keleten keletkeznek és kelet felé folynak, nyugaton nyugat felé ömlenek, tengerből tengerbe és tengerré lesznek. De amint a tengerben egyik sem tudja, hogy melyik folyóból jött, éppen úgy, kedvesem, a lények közül, amikor az életből kilépnek, senki sem tudja, hogy az életből lépett ki. Akár tigris, akár oroszlán, akár farkas, akár vadkan, akár féreg, akár madár, akár bögöly, akár szúnyog, akármi más itt az érzéki világban, újra csak létező lesz, semmi egyéb. S ami ez az elmúlhatatlan, amiből ez az egész nagy világ van, ez a valóság, ez a lélek, ez vagy te, Svetaketu.

• Taníts tovább, tiszteletreméltó - szólt Svetaketu.
• Legyen - mondta Uddálaka Áruni - Ha ezt a nagy fát itt gyökerén megmetszed, kedvesem, csöpögni kezd, mert él; ha törzsén megmetszed, csöpögni kezd, mert él; ha csúcsán megmetszed, csöpögni kezd, mert él; így áll itt eleven élő Énjében büszkén és vidáman. De ha az élet az egyik gallyat elhagyja, elszárad; ha a másikat elhagyja, az is elszárad; ha a harmadikat elhagyja, az is elszárad; ha az egész fát elhagyja, az egész fa elszárad. Jegyezd meg, kedvesem, ha az egész fát elhagyja az élet, a test meghal, de nem hal meg az élet. S ami ez az elmúlhatatlan, amiből ez az egész nagy világ van, ez a valóság, ez a lélek, ez vagy te, Svetaketu.
• Taníts tovább, tiszteletreméltó - szólt Svetaketu.
• Legyen - mondá Uddálaka Áruni. Szedj csak gyümölcsöt arról a njagrodhafáról.
• Itt van, tiszteletreméltó.
• Hasítsd ketté.
• Kettéhasítottam.
• Mit látsz benne?
• Semmit.
• Az, amit nem látsz, kedvesem, az az elmúlhatatlan, amiből az egész njagrodhafa kinőtt. S ami ez az elmúlhatatlan, amiből ez az egész nagy világ van, ez a valóság, ez a lélek, ez vagy te, Svetaketu.
• Taníts tovább, tiszteletreméltó - szólt Svetaketu.
• Legyen - mondta Uddálaka Áruni: -Itt van egy szem só, tedd vízbe és holnap ismét gyere hozzám. Úgy történt, s akkor így szólt: Add ide a sót, amit tegnap este a vízbe tettél. A vízbe nyúlt, kereste, de nem találta, mert elolvadt. Kóstold meg ezen az oldalon. Milyen íze van? -
• Sós.
• Kóstold meg a közepén. Milyen íze van?
• Sós.
• Kóstold meg azon az oldalon. Milyen íze van?
• Sós.
• Hagyd ott és ülj ide mellém. Így történt, s akkor így szólt: Igazad van. Így hiszed azt is, hogy az élet eltűnt, de mégis itt van. S ami ez a láthatatlan, s ami ez az elmúlhatatlan, amiből ez az egész nagy világ van, ez a valóság, ez a lélek, ez vagy te, Svetaketu.
• Taníts tovább - szólt Svetaketu.
• Legyen - mondta Uddálaka Áruni: - Ha valakit a gandhárik országából bekötött szemmel idevezetnek és a sivatagban eleresztenek, kelet vagy észak vagy dél felé fog tévelyegni, mert bekötött szemmel hozták ide és bekötött szemmel eresztették el. De ha valaki hozzámegy és a köteléket szeméről leveszi, és azt mondja: "Amott fekszik a gandhárik földje, arrafelé tarts", akkor faluról falura menve, kérdezősködve az úton, hazatalál - úgy az ember, aki az életben tanítóra talál, felébred: "Csak addig fogok a zűrzavarban a földön tévelyegni, amíg megváltóm elérkezik, s akkor az elmúlhatatlanba hazatérek". Ez az elmúlhatatlan, amiből az egész nagy világ van, ez a valóság, ez a lélek, ez vagy te, Svetaketu.
• Taníts tovább, tiszteletreméltó - szólt Svetaketu.
• Legyen - mondta Uddálaka Áruni: - A halálos beteg körül vannak rokonai, és azt kérdezik tőle: "Megismersz, megismersz?" Amíg a beszéd nem merül el az érzésbe, az érzés nem merül el a lélegzetbe, a lélegzet a szellembe, a szellem az istenségbe, addig rokonait megismeri; de ha a beszéd elmerül az érzésbe, az érzés elmerül a lélegzetbe, a lélegzet a szellembe, a szellem az elmúlhatatlan istenségbe, akkor rokonait már nem ismeri meg. Ez az elmúlhatatlan, amiből az egész nagy világ van, ez a valóság, ez a lélek, ez vagy te, Svetaketu.
• Taníts tovább, tiszteletreméltó.
• Legyen - mondta Uddálaka Áruni: - Megkötözött kezű embert vezetnek elő, kedvesem, és azt kiáltják: Lopott, rabolt! Tüzes vasat neki! Ha ő a tettes, menthetetlen, mert ha tagad, hazugságban marad, megérinti a tüzes vasat, megperzselődik, és akkor kivégzik; ha azonban nem ő a tettes, megmenekül, mert az igazat mondja, és szabadon eresztik. Ami által az ember nem perzselődik meg, az az igazság, az az elmúlhatatlan, amiből ez az egész világ van, ez a valóság, ez a lélek, ez vagy te, Svetaketu.

Uddálaka Áruni fiát, Svetaketut így tanította.

Upanisádok