Sokakaknak a lelki sebeik, és kialakulásuk  komplex mindenre kiterjedő ismerete, egyfajta kiváltságtudatot ad.

Terapeutáktól, coachokig, családállítóktól asztrológusokig járnak, akik újabb és újabb információkat adnak a miértekről, és a hogyanokról. Az elhangzottakon aztán fenn lehet akadni, emésztgetni. Alternatívák, amikre rá lehet fogni a sikertelenségeket. Okolni lehet családtagokat, barátokat, bárkit.

Ha a temérdek lehetőség közül, lenne is a gyógyulás folyamatához, jól küröl írt program, a keresés folyamatát, nem megszakítva a kilátssal kecsegtető lehetőséget/szakembert tudatosan elkerülve, Bolygó Hollandiként egyszerre keresik a megoldást, és rettegve kerülik azt.

Így a sérülések okainak felderítését, a feldolgozás halogatását, élethosszig lehet folytatni. A megoldást, az önmunkát ki lehet kerülni. 

"Van ott még ahonnan ez jött".....

Kapaszkodón függni az újabb feltáró mondatokon. Okokat indokokat keresni a "Miért nemre..."

Már kívülről tudni, és befejezni a szakember elkezdett mondatait. Érveket ellenérveket gyártani. Játszmázni. Csak egy dolgot ne kelljen. A személyes változás érdekében, egy szalmaszálat is keresztbe tenni.

A halogatás útja. Egy kérdésse lehet(ne) tisztázni a teljes szükségetlen folyamatot.

Mi az bennem, ami nem engedi hogy a kezembe vegyem a sorsom?

A válasz többségében a személyes tudattalanból jön (nagy volumenű probléma során, a kollektív tudattalanból). Ami biztos, kellő tudatosság mentén, a választ megkapjuk. A legtöbb esetben ez a válasz túl egyszerűnek hat, (a megvalósítás ezért nagyon nehéz)  inkább elvetjük ahelyett, hogy ezt a belső fókusz által generált gondolat-képet, a továbbiakban életvezetésünkben következetes magatartás mentén vennénk figyelmbe.